A cselekményaz események oksági láncolata (karakterek, a cselekedetek mozgatórugói, az eseményekre ható körülmények), az ábrázolt, a néző szeme előtt lezajlott eseménysor. A filmben a szerző (rendező) kívül marad a cselekményen.
A cselekmény legfõbb alkotóelemei:
Bevezetés: alaphelyzet: konfliktus és a szereplők céljainak tisztázása
Eseménysorozat: a konfliktusban érdekelt és ellenérdekelt felek akciói és ellenakciói
Lezárás: a konfliktushelyzet feloldódása vagy megoldása, (nem pontosan felel meg a befejezésnek: a történet maradhat lezáratlan)
A filmek elbeszélő szerkezete nem feltétlenül követi minden esetben a hagyományos sémát. Például hiányzik az expozíció, a cselekmény azonnal az események közepébe vágva indul, vagy nincs, esetleg nem egyértelmű a lezárás vagy nem a megszokott, előrehaladó (lineáris) idõrendben szerzünk tudomást a történetet építő eseményekről, stb. Különösen a szerzői filmek kísérleteznek szívesen a megszokott (előrehaladó, lineáris) filmelbeszéléstől eltérő szerkezetekkel (lásd a francia, a cseh újhullám stb.filmjeit filmes stílusirányzatok).
Jelenet: az elbeszélés térbeli, időbeli, cselekménybeli alapegysége
Két jelenettípust különböztethetünk meg: fordulat-típusú és epizód-típusú jelenetet.
A fordulat-típusú jeleneteknek közvetlen hatásuk van a cselekménymenetre, a film drámai szerkezetére.
Az epizód-típusú jeleneteknek nincs közvetlen hatásuk a cselekmény menetére, az epizódok a cselekményvilág leírását szolgálják,a szereplők karakterét finomítják, cselekedeteik motivációját világítják meg.
A filmnyelvi kódok
Ezek segítségével tulajdonítunk jelentést a film egyes elemeinek.
"A moziban felkínált ingeregyüttes a palackposta, amely elhozza hozzánk az üzenetet, a filmnyelv pedig a kód, amelynek segítségével az értelmét ki tudjuk silabizálni. (Duló Károly)"
A legfontosabb filmnyelvi kódok: látványszervezés, szerepjáték, montázs, elbeszélés