"A cselekmény az az eseménysor, amely a filmben megjelenik, amiből következtethetünk a film történetére (fabulájára). A néző szeme előtt valójában nem a történet pereg, hanem a cselekmény. A történetet a néző – mindazokból az információkból, amelyeket nagy figyelem árán a film nézése közben megtudott – végül maga konstruálja meg. Ezért lehet ugyanazt a történetet más-más cselekménnyel elmesélni. Ezt láthatjuk, valahányszor újra feldolgoznak egy történetet. A történet a néző szemszögéből a cselekménysor összefüggő rendszere, mindaz, amit a filmben látott, illetve a látottak alapján kikövetkezetett, és ennek nyomán elképzelhető, hogy nem is egyezik meg pontosan azzal, amit az alkotó a film történetéről gondolt." (Hartai László)
A történet olyan séma, utólagos konstrukció, amely a befogadó tudatában jön létre. Az események változását jelenti. Másnéven fabula, az események időrendjének meghatározása.
A cselekmény (szüzsé) az a mód, ahogyan a történet az elbeszélés során megjelenik. Egy másik fogalomhasználatában a fabula (mese, történet) egy kronológiai és okozati vázlat, amelyet a szüzsé (cselekmény) konkrét szereplıkkel, fordulatokkal, helyszínekkel „öltöztet fel”. Alapelemei: expozíció, lezárás, fordulat, epizód (ld. Cselekményelemzés)
Elbeszélés (narráció) (a filmben) - a film sajátos meseszövésének, tagolásának, előadási módjának együttesét jelenti. A filmelbeszélésben elkülöníthető mindaz, aminek a megtörténtét az elbeszélés leírja (cselekmény), s ami a néző fejében áll össze a filmnézés folyamatában történetté, és az a mód, ahogyan az elbeszélés ezt a leírást megvalósítja (stílus). A filmelbeszélés jellege tehát a cselekményre vonatkozó információk elrendezésében ragadható meg.