Lehet: civil (amatőr) vagy (hivatásos) (Problémák: hitelesebb-e az amatőr szereplő? Hátrány-e, hogy a színész felismerhető, nem a karakterrel azonosítja a néző?)
Szerepjáték filmen:
sokkal természetesebb viselkedést kíván
a kamera miatt szerepe lesz a közeliknek
a vásznon minden sokszorosára nagyítva jelenik meg
kevesebb próba
a színésztől intenzívebb azonosulást kíván
A szereplő a valóság illúziójának megteremtését szolgálja. A színészi alakítás alapja a szereplő alakja, figurája, karaktere. A fotózás alakítja, formálja a szereplőt a képen, csak az objektíven mutatkozik meg, csak a vásznon látszik – ez a fotogenitás.
typecasting: bizonyos szereptípusokhoz rendre a bennük már megszokott színészt illesztik -> színész egyfajta skatulyába kerül (karakterszínész)
sztárjelenség: egyes színészek bizonyos olyan archetípusokat testesítenek meg, amelyre az adott korban rendkívül erősen rezonál a közönség (pl. Bogart vagy Karády); a sztár - noha esetenként a legismertebb - nem feltétlenül a legjobb színész is egyben, sőt közepes színészi kvalitásokkal lehetett a legnagyobb sztár valaki (pl. Monroe)
A színészi játék eszköztára
A viselkedés jelrendszere: tekintet, gesztus, érintés, térköz-szabályozás, mimika, megjelenés Párbeszéd: élőbeszédszerű (bár megírt); sűrített, a lényeges mondanivaló nincs mindig kimondva.
A némafilmszínész élőbeszéd híján erősebben él a testnyelv, arcjáték eszközével, némiképp eltúlozza azt a valósághoz képest, míg a mai filmben a színészek inkább visszafogottabbak a érzelmi reakcióik ábrázolásánál, mivel a kamera (majd a vászon) meglátja (és felnagyítja) azokat a közönség számára (ld. közelképek fokozodó szerepe a filmnyelv fejlődésében).
Kamera és színész
Sokszor a kamera a színész “partnere” (nem egyszerre vesznek föl jeleneteket).
A kézikamera nagyobb szabadságot biztosít a színész számára: az operatőr követi, nem neki kell alkalmazkodnia.
A színész ketős feladata: a szereplőt alakítani, közben benne maradni a rendező által elképzelt-komponált képben.
A színházi és a filmes színészi játék összehasonlítása
a színpadi színészi játék jobban épít a mozgásokra, széles gesztusokra, a jól artikulált, tisztán hallható beszéd fontos szempont
a filmszínészi játék alig észrevehető, apró részleteket is felhasználhat (pl. a szem mozgása, a kifejező tekintet, az arc finom rezdülései, apró gesztusok stb.)
a közelkép nemcsak az arcot, de a testmozgás bármely apró részletét is kiemelheti
A szereplők jellemzése
A cselekményben betöltött jelentőségük szerint: főszereplők (<>főhős) -> mellékszereplők -> epizodisták (statiszták) -> dublőrök (cameo: valamilyen híres személy, többnyire filmsztár epizódszerepben)
Egy karakter funkciója (szerepe)
Minden karakter rendelkezik legalább egy funkcióval (vagy szereppel) bármely történetben, például lehet: a) főszereplő (hős) b) antagonista (ellenfél) c) a legjobb barát d) szerelmes e) bizalmas (akivel a főhős megosztja gondolatait) f) segítőtárs g) katalizátor (aki valamilyen módon felgyorsítja az eseményeket) h) mentor (tanító, védő) i) komikus (szerepe a humor, a feszültség oldása, a főhős ellenpontozása)
A karakter archetípusa Az archetípus görög eredetű szó, mely ősképet jelent. Valaminek az ősi alakja, ősi formája. A fogalom a XX.századi pszicho-analitikus és mítoszkutató, Carl Gustav Jung munkássága nyomán vált ismertté, de már Sigmund Freud is foglalkozott vele. Jung megfogalmazásában az archetípus azokat a képi sémákat jelöli, amelyek közös motívumok a különböző területeken élő népek mitológiájában, és melyek a filozófus véleménye szerint a kollektív tudatalattiból eredeztethetők. Összesen nyolc -négy női és négy férfi- karaktertípust különböztet meg (Madonna, Anya, Amazon, Nimfa, Atya, Apa, Hős, Faun).
Az archetípusok alapfunkciói - az archetípusok lehetővé teszik időben és/vagy térben egymástól messzire lévő kultúrák kommunikációját - azaz: mivel egyetemes jelentésűek, segítségükkel lesznek befogadhatóvá más kultúrák üzenetei - az archetípusokon alapuló műfajelmélet veszélyei: az állandóságra figyel, rögzített jelentésekkel dolgozik (ezért kell az archetípusok többértelműségét is kiemelni) - gyakran a filmbeli archetipikus helyzeteket és figurákat tudatos szinten nem ismeri fel a néző
A néző viszonya a karakterhez
Szimpátia: a néző azonosul a karakterrel, magáénak érzi problémáit és sikereit
Empátia: a néző megérti a karakter érzéseit, problémáit
Ellenszenv: a néző elutasítja a karakter érzéseit, ellenzi tetteit, várja büntetését
A szereplő külső és belső tulajdonságai Ezek alapján jellemezhető. Vannak elképzeléseink, előítéleteink a szereplő külseje alapján tulajdonságairól. (Ez néha szándékosan megtévesztő).
A szereplő jellemzése
cél: mi a fő célja, és milyen mellékes céljai vannak, mit akar elérni, milyen tetteken keresztül
mi történt vele (mit tett) a jelenet előtt, és mit fog utána?
hogy néz ki?
hogyan viselkedik?
mit mond?
a motiváció (belső szándék) határozza meg a cselekvést!