A művek stílusa a kifejezőeszközök alkalmazásának sajátos módja, vagyis az, hogy az alkotó hogyan él a fény, a hang, a szín, a képkivágás és a ritmus adta lehetőségekkel. Minden műnek van stílusa; gyakran az válik a stílus meghatározójává, ha a szerző lemond valamely formai elem használatáról, másszor az, amikor egy-egy elemnek kitüntetett jelentőséget tulajdonít.
A tömegfilm (műfajfilm) alkotói inkább a műfajok bevált megoldásait használják, pl.: a westernek a műfaj jellegzetes helyszíneit, a melodrámák a hatásos zenei aláfestést, a tudományos-fantasztikus filmek a sok trükkfelvételt. A szerzői filmek stíluskaraktere jellegzetesebb. Ezeket a formai újítások, az eredeti megoldások teszik jellegzetessé.
A szerzői film és a műfajfilm legfontosabb különbségei:
A szerzői filmet a stílus, a tömegfilmet a tematika jellemzi.
A szerzői filmet típus, a tömegfilmet az archetípus használata jellemzi.
A szerzői film inkább hétköznapi, a tömegfilm szélsőséges helyzetekkel dolgozik.
A szerzői filmek elsősorban az alkotó szemléletének kifejeződései, a tömegfilmekben a szerző személyes világlátása kevéssé érzékelhető.
A szerzői film egyedi műalkotás, míg a tömegfilm általában valamely műfaji műhalmaz egyik tagja.
A szerzői film A fogalom az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején születik meg. A francia újhullám képviselõi szerint a markáns személyes hang, illetve stílus, az egyéni kézjegy különböztethet meg egy-egy filmet a nagyipai filmgyártás szériatermékeitől. S a filmszerző (auteur) rangot a filmrendezők közül csak az érdemli meg, aki képes ilyen filmet alkotni. A hatvanas-hetvenes évek különösen kedveznek a személyes hangvételű szerzői - vagy művészfilmek - létrejöttének, (angol, francia, cseh, szovjet, néme)t újhullámok elindulásának. A szerzői film ekkoriban lesz máig hatóan a nagyipari körülmények között születõ professzionális tömegfilm ellenlábasa, amely tudatosan törekszik fellazítani a műfajfilmek gyakran megmerevedett sémáit, kliséit -, a mindenható sztárrendszert, a lineáris filmelbeszélési formákat, s folyamatosan bíztat a valóság közvetlenebb, személyesebb filmes megragadására.
A műfajfilm A múlt század végén a film - mint a képrögzítés új technikai eszköze, s a mozi - mint új szórakoztató intézmény - a „tömegek művészeteként" születik meg. Ma pedig a filmtermés döntő hányada - elsősorban a hollywoodi típusú nagyipari film - tömegfilm: a globalizálódó világ sok százmilliónyi közönségének igényei szerint készül. A modern tömegfilmek - eltérően a szűkebb közönségnek készülő művészfilmektõl, vagy szerzői filmektõl általában üzleti vállakozásként születnek meg, többnyire rendkívül nagy tõkebefektetéssel, melynek megtérülésén jól szervezett intézményi háttér, forgalmazók, reklámcégek, moziláncok stb. dolgoznak. A tömegfilmben a rendezõszerepköre többnyire korlátozott. Az a személy, aki felméri a filmpiac igényeit, megveszi (vagy megrendeli) a témát, beindítja és lebonyolítja a legfrissebb tömegfilmes produkciót, s kiválasztja magát a rendezõt is, a producer. S aki vonzóvá teszi a filmet a nagyközönség számára, a produkcióban felléptetett egy vagy több sztár. A tömegfilmek általában jól ismert témákat dolgoznak fel újra meg újra, tehát valamely nagy hagyományú műfaj, thriller, (bűnügyi film) sci-fi, western, kalandfilm, katasztrófa, vagy horrorszéria stb. új, s még újabb darabjai. Napjaink tömegfilmjeit a pontosan kiszámított és professzionálisan kivitelezett hatások, a rendkívüli látvány, a speciális effektusok (trükk) gazdagsága jellemzi.
A (tömeg)film iparszerűsége és gazdasági meghatározottsága
a film intellektuális produkció és a műalkotások valamennyi jellemzőjével rendelkezik, ugyanakkor erősen tőkefüggő, az összes művészet közül a legköltségesebb (talán az építészet kivételével)
minden művészet kapcsolatban áll a tőkével, ám a tőkefüggés gyakran csak a terjesztés során jelentkezik: a regény kiadásához is pénz kell, még ha a megíráshoz nincs is szükség rá
mivel a film függ a tőkétől, szükségképpen áru is, nem csupán műalkotás (a kísérleti film, az avantgárd gyakran, de nem mindig kivétel)
a befektető számára értelemszerűen pénze megtérülte a legfontosabb szempont
a filmtörténet száz éve alatt ezért elsősorban a financiális sikert célzó művek gyártása állt a középpontban,
nem véletlen, hogy a szórakoztató filmeket gyakran tömegfilmnek nevezik
a kifejezés magyarázata: 1: tömegesen állítják elő őket; 2: tömegek fogyasztják őket
A (tömeg)film és a közönség
nézőszám-maximalizálásra törekszik (sztárok, reklám, kapcsolódó termékek stb.)
szórakoztatás-középpontú (nem művészi üzenetet közvetít)
terjesztése: multiplex-rendszer (soktermes mozi, sok mozi azonos kínálattal)